Kendo

Ha japán harcművészetekről beszélünk, akkor a legtöbb embernek a judo, karate, aikido jut eszébe. A kendo Magyarországon talán nem az egyik legismeretlenebb japán harcművészet, bár hagyományai több száz évre nyúlnak vissza. Jelenleg megközelítőleg 3 millió ember kendózik Japánban és további egy millió Japánon kívül. A kendo része a japán nemzeti alaptantervnek, ezért általános iskolákban és középiskolákban is oktatják. Szinte minden egyetemen lehet a kendó tanulásával foglalkozni, sőt kendo oktatói diplomát is lehet szerezni.

A nagy vállalatok (pl. XEROX) rendszerint kisebb-nagyobb kendo klubbal rendelkeznek és bajnokságok során mérik össze tudásukat. Bár a mai modern Japánban az ifjúság jobban kedveli a baseball-t és a labdarúgást, a kendo igen nagy támogatást és népszerűséget élvez.

Felszerelés

Shinai bambuszkard	Bokken fakard (formagyakorlathoz)	Do mellvért, mellkas- és has- és oldalvédő
Tare csípő-, alhas- és lágyékvédő	Men sisak, fejvédő	Kote csukló- és alkarvédő
Gi felsőruházat	Hakama hagyományos japán nadrág	Tenugui kendő

A Kendo története

A legkorábbi feljegyzések a japán kardhasználatról a VII. századból erednek. A kard minőségének fejlesztése és használatának technikái a Japánban dúló polgárháborúk és csaták eredménye volt. Ebben a csatákkal tarkított időszakban nem csak a szamurájok sajátították el a kardhasználatot.

1500-as évek végére több mint 600 különböző stílusú vívóiskolát tartottak számon, melyek az ún. dojokban gyakoroltak. Általában a dojok a várakhoz csatoltan helyezkedtek el, ahol a helyi vívómester oktatta a kenjutsut. Ezekben az iskolákban a bushik (harcosok), vagy szamurájok gyakorolták a kard használatának technikáit, melyet kenjutsunak vagy gekken-nek hívtak. Mivel ezekben az iskolákban eleinte éles karddal gyakoroltak, a komolyabb sérülések elkerülhetetlenek voltak.

Ashikaga Takauji (1305 - 1358)

Az Edo korszakban (1603-1867) Nakanishi Chuta fejlesztette ki a kendo védőfelszerelést; a páncélzatot (bogu), fakardot (bokuto vagy bokken) és bambusz kardot (shinai). A védőfelszerelés lehetővé tette a tanulók számára a könnyebb fejlődést. Sokkal jobban összpontosíthattak a vágásra és nem kellett félniük attól, hogy megsérülnek vagy sérülést okoznak. Az újfajta vívás újfajta tanítási metodikát eredményezett és fokozatosan kialakult a kendo. Ezen időszak alatt a buddhizmus és a konfucianizmus hatására a harcművészetek célja is megváltozott. A személyiség fejlesztése hangsúlyosabb szerepet kapott.

A Meiji-restauráció következtében 1868-ban megszűnt a feudalizmus Japánban, ennek az lett a következménye, hogy a szamurájok nem élveztek többé törvényes védelmet. A "munkanélküli" szamurájoknak alternatív jövedelemforrást kellett találniuk ahhoz, hogy megéljenek. Például Sakikabara Kenkichi a néhai szamurájokból létrehozott egy céget, mely vívóbemutatókat tartott.

Az első, kormány által is engedélyezett bemutatót 1873. április 11-én tartották Tokióban. Ezek a bemutatók igen népszerűnek bizonyultak, mivel a shogunok ideje alatt a közember nem is nézhette a szamurájok gyakorolását. 1871-ben egy törvényjavaslatot fogadtak el, innentől kezdve a kendot kötelezően oktatták az iskolákban. Ezáltal a vívás művészete már nem csak a szamurájok kiváltsága volt, az átlagember számára is elérhetővé vált. 1895-ben jött létre a Dai Nihon Butokukai (Össz Japán Harcművészetek Szövetsége). Ez a szervezet egyesítette a japán vívóiskolákat, egységesítette a kendo szabályait és fokozatokat adományozott a vívó mestereknek. Az első főiskolai szövetséget 1909-ben hozták létre, és 1928-ban a nemzeti kendo szövetség jött létre.

Kenjutsu a Meiji-korszak kezdetén (1870 - 1900 körül)

A II. világháború után a kendot úgy tekintették, mint a militarista és a nacionalista eszközök egyikét. Ezért Douglas McArthur tábornok betiltatta a kendo oktatását és kivette a nemzeti alaptantervből. 1952-ben az Amerikai-Japán Békeszerződés aláírása után újra lehetővé vált, hogy az ősi hagyományok feléledjenek. Még ebben az évben létrejött a Zen Nihon Kendo Renmei, ZNKR (Össz Japán Kendo Szövetség), és 1957-ben a kendo visszatért az oktatás részeként a közép- és felsőoktatási intézményekbe.

Az első nagy nemzetközi versenyt (Kokusai Shakaijin Kendo Sekai Taikai) 1960. november 21-én rendezték Taipei-ben, Taiwanon Japán, az Egyesült Államok, Taiwan és Okinawa részvételével. Ez a verseny készítette elő az első igazi világbajnokságot. 1970-ben alakult meg a Nemzetközi Kendo Szövetség, azzal a céllal, hogy a kendot népszerűsítse Japánon kívül is. Megalakulása után, szintén 1970-ben, megrendezte az I. Kendo Világbajnokságot Japánban. Ezt a versenyt azóta minden harmadik évben megrendezik.

Kendo Magyarországon

Hivatalosan 1985. május 8-án jött létre a Magyar Kendo Egyesülés, ami később Magyar Kendo Szövetségre (MKSZ) változtatta a nevét.
Az MKSZ 1989-től tagja az Európai Kendo Szövetségnek
1991-ben a Nemzetközi Kendo Szövetséghez is csatlakozott.
Jelenleg kb. 500 fő regisztrált tagja van a szövetségünknek.
A magyarországi kendo története a kezdetekben szorosan összefügg klubunk történetével.

A magyar válogatott eddigi legjobb eredményei

• 1994 Európa-bajnokság, Barcelona női egyéni 2. hely Németh Andrea
• 1996 Európa-bajnokság, Miskolc junior kategória 1.hely Király Norbert
• 1997 Világbajnokság, Kyoto, ffi. csapat 1. hely (Bárány Tibor, Erdélyi Gábor, Király Norbert, Habony Árpád, Illyés Miklós)
• 2001 Európa-bajnokság, Bologna, női egyéni 1. hely Király Barbara, ffi egyéni 1. hely Erdélyi Gábor
• 2002 Európa-bajnokság, Nantes ffi. csapat 1. hely (Dubi Sándor, Németh Kálmán, Király Norbert, Erdélyi Gábor, Bárány Tibor) női egyéni 1. hely Király Barbara
• 2004 Európa-bajnokság, női csapat 1. hely (Duschel Orsolya, Sipos Aranka, Király Barbara), női egyéni 1. hely Király Barbara